Lantos Gábor

Van valami ellenállhatatlan bukéja annak, ha az ember a 21.40-es segítségével utazhat haza. Már eleve, ahogyan ez a 21.40-es kinéz... A 21.40-es jó hosszú és az az embernek az érzése, hogy a világ összes graffitise a 21.40-es kocsiján élte ki alkotó vágyát. Szép nem mondom. Hol egy sárkánygyík vigyorog rám, hol Mari néni bugyija villan ki a szoknya alól, midőn a derék asszonyság felkapaszkodik a vagonba.

Ökölbe szorított arcú emberek tiporták egymást a villamosmegállóban.

Mostanság, hogy mindenki a magyar egészségügyről beszél (a vasutasok nem dumálnak, ők egyszerűen beszüntetik hétfőtől a munkát), elhatároztam, hogy belülről nézem meg, milyen a rendszer. Na persze az ember nem önszántából vonul be a kórházba, de ha már így esett, hogy december elejére voltam hivatalos a pécsi gégeklinikára, hát vágjunk bele - gondoltam magamban, hogy aztán két nappal később dr. Bauer Miklós professzor úr is belevágjon - de ez egy későbbi történet.

A magyar labdarúgó-válogatott kisinyovi 3-0-s vereségének tükrében (utólag!) nagy őrültségnek számított, hogy autóval vágtunk neki Moldovának, amely jelen pillanatban Európa legszegényebb országa - már Albánia is megelőzte.

...Normális esetben erre a kérdésre csakis Szávay Ágnes és Talmácsi Gábor neve lehet a válasz. De vajon beszélhetünk-e normális esetről 2007. december 19-én, szerdán, amikor Budapesten 50. alkalommal adják át az év legjobb sportolóinak járó díjat.

Amikor tavaly karácsony előtt megláttam az esemény plakátját, megdobbant a szívem és rohantam jegyet venni, darabja 14 ezer, ám ez magánügy, remélem, a 14 ezres APEH-hadsereg egyetlen katonája sem olvassa...

Sok részén jártam már Magyarországnak, de a szatmári végeken élő EMBEREK (nem véletlen, hogy csupa nagybetűvel írtam ide ezt a szót!) elbűvölő kedvessége nehezen feledhető. Amikor kitaláltam, hogy novemberben 1 hétre hozzájuk költözöm (nevezetesen Kishódosra - 77 lakos, Magyarország második legkeletibb települése, ahol a madár és a busz sem jár), úgy fogadták ötletemet, mintha évek óta közöttük élnék, holott csak egy vadidegen voltam (vagyok?) számukra.

Elég régen jelentkeztem, hiszen előbb Thaiföldön, majd Németországban múlattam az időt, de most már itt vagyok.

Úgy esett, hogy a mai napon dolgom akadt Balassagyarmaton. Vonattal mentem. Magyarkút-Verőcéről 60 km, 900 ft, teljes menetidő 111 perc. Ma volt egy kis késés, 122 perces időtartamú volt a zötyögés. A most következő képsorozat olykor a XIX. századot idézi. Vagy a magyar közlekedéspolitika szégyene? Esetleg a valóság? A feltett kérdésekre mindenki megadhatja a választ.

Csütörtök este, 21.45. A Hamburg immáron 3-0-ra vezet a Honvéd ellen, itt tehát minden elveszett. Ekkor toppanok be, közel 33 órás utazást követően. Nem, nem Aucklandből jöttem (bár az eltelt órák számából valaki erre a következtetésre is juthatna), hanem csak a szatmári síkság egy (kettő) gyönyörű kis településéről. Mint azt korábbi bejegyzésemben írtam, nem kocsival mentem, hanem vonattal és autóbusszal.

Úgy alakult a dolog, hogy dolgom akadt egy kis faluban valahol Kelet-Magyarországon. (Most még nem írom le a nevét, mert majd pár hét múlva lesz jelentősége a dolognak, megtudjátok.)

Pénteken este 11 órakor az újpalotai nagyáruház (nyitva éjjel-nappal) elől cammogott ki a Család. Papa, mama, gyerekek, csupa szép, szeretet, egy se nyafog, kesereg, kézben cekker, ihaj!

Olvasom a neten, hogy Dexterke szenvedett a falun, ahol nyaralt. Már a cím is megkapó:

Nem kell itt már meglepődni semmin sem...

Amióta Verőcén lakom, foglalkoztat egy kérdés, nem tudok rá válaszolni. Segítsetek!

Két kecske áll egymással szemben a hídon, és szarvaikkal egymást böködik, hogy tolasson már le a másik onnan, mert ő volt itt előbb.

Fedél nélkül

USA-disputa

Hawaii magyarok

Vasárnap

Csütörtök

Hawaii útinapló

Barstow – Death Valley (Halál Völgye), avagy édes istenem, csak most ne romoljon el a motor…

Kellogg – Galcier National Park – Conrad (Montana)